A francia divatóriás története akár egy mesekönyvben is megállná a helyét: hogyan lesz a szegény, vidéki fiúból királyi dinasztiák beszállítója, miközben saját családja is uralkodói magasságokba emelkedik a divat világában?
A történet kezdetei a 19. század első feléig nyúlnak vissza, mindkét főszereplőjét Lajosnak hívják. Egyikük híres uralkodócsalád, a Bourbonok sarja, aki XVIII. Lajos néven 1814 és 1824 között elfoglalhatta Franciaország trónját, de fellépése már a dinasztia hanyatlásának utolsó fázisát jelentette. A másik Lajos, Louis Vuitton 1821-ben született a kelet-franciaországi Anchay-ban. A szegény vidéki fiú 16 évesen Párizsba utazott és inasként helyezkedett el egy utazóládák készítésével és csomagolással foglalkozó vállalkozásnál. Az iparág épp abban az időben indult virágzásnak: egyre többen utaztak postakocsival és elkészült az ország első vasútvonala is. A kis Vuittont gyakran küldték előkelő családok házaihoz, ahol az utazásra készülő hölgyek poggyászát kellett összekészítenie és bepakolnia.
Vuitton neve egyre ismertebb lett az úri körökben, s amikor 1852-ben III. Napóleon és udvartartása Párizs elhagyására készülődött, őt hívatták a Tüilériákba, hogy az uralkodó feleségének és udvarhölgyeinek csomagjait elkészítse. Két évvel később saját üzletet nyitott a francia fővárosban: vászonborítású, lapos utazóládái népszerűvé váltak a vasutat egyre nagyobb számban használó utazók között. A régi és nehéz, domború tetejű utazóládák lassan kimentek a divatból.
Vuitton cége hamarosan valódi utazási specialistává vált: 1860-ban épített műhelyében egyre jobb és praktikusabb modelleket fejlesztett ki. A termékek minőségéről mindennél többet elárul, hogy udvari beszállítóként dolgozott XII. Alfonso spanyol királynak, az egyiptomi szultánnak és Nyikolajevics nagyhercegnek is, aki később II. Sándor néven Oroszország cárja lett. A cég életének következő fordulópontja 1885-ben volt: Vuitton ekkor nyitotta meg első külföldi üzletét - Londonban. Négy évvel később, a párizsi világkiállításon Vuittont kitüntetéssel jutalmazták innovatív termékeiért.
A századfordulón Louis Vuitton fia, Georges vette át a vállalat irányítását és folytatta apja sikereit. Az egyre népszerűbb, hosszútávú vonatutazások (Orient-Expressz, Transzszibéria vasút) résztvevői újabb és újabb kívánságokkal fordultak a céghez, amelyeket mindig igyekeztek is teljesíteni. A gondosan kidolgozott utazóládák külön rekeszekkel rendelkeztek az ágynemű, a napernyők, a cipők, sőt, még a szalmakalapok számára is. A Vuitton vállalkozás 1914-ben a Champs Elysées-n megnyitotta a világ akkori legnagyobb, utazási kellékeket forgalmazó áruházát, amely a már világméretűvé vált hálózat központja lett: a cégnek New York-ban, Nizzában, Bangkokban és Buenos Aires-ben is volt üzlete. A Vuitton név számos nagy jelentőségű eseménnyel összekapcsolódott: az első, 1907-es Peking-Párizs autóverseny öt résztvevője közül az egyiknek ők készítettek bőröndöket - természetesen vízhatlan kivitelben, hogy a folyókon való átkelések se jelentsenek problémát. Húsz évvel később Charles Lindbergh a Vuittonnál rendelt bőröndöket a hazaútra - a repülőt csak Párizsba jövet használta a rekord miatt, visszafelé a hajó mellett döntött.
A történet kezdetei a 19. század első feléig nyúlnak vissza, mindkét főszereplőjét Lajosnak hívják. Egyikük híres uralkodócsalád, a Bourbonok sarja, aki XVIII. Lajos néven 1814 és 1824 között elfoglalhatta Franciaország trónját, de fellépése már a dinasztia hanyatlásának utolsó fázisát jelentette. A másik Lajos, Louis Vuitton 1821-ben született a kelet-franciaországi Anchay-ban. A szegény vidéki fiú 16 évesen Párizsba utazott és inasként helyezkedett el egy utazóládák készítésével és csomagolással foglalkozó vállalkozásnál. Az iparág épp abban az időben indult virágzásnak: egyre többen utaztak postakocsival és elkészült az ország első vasútvonala is. A kis Vuittont gyakran küldték előkelő családok házaihoz, ahol az utazásra készülő hölgyek poggyászát kellett összekészítenie és bepakolnia.
Vuitton neve egyre ismertebb lett az úri körökben, s amikor 1852-ben III. Napóleon és udvartartása Párizs elhagyására készülődött, őt hívatták a Tüilériákba, hogy az uralkodó feleségének és udvarhölgyeinek csomagjait elkészítse. Két évvel később saját üzletet nyitott a francia fővárosban: vászonborítású, lapos utazóládái népszerűvé váltak a vasutat egyre nagyobb számban használó utazók között. A régi és nehéz, domború tetejű utazóládák lassan kimentek a divatból.
Vuitton cége hamarosan valódi utazási specialistává vált: 1860-ban épített műhelyében egyre jobb és praktikusabb modelleket fejlesztett ki. A termékek minőségéről mindennél többet elárul, hogy udvari beszállítóként dolgozott XII. Alfonso spanyol királynak, az egyiptomi szultánnak és Nyikolajevics nagyhercegnek is, aki később II. Sándor néven Oroszország cárja lett. A cég életének következő fordulópontja 1885-ben volt: Vuitton ekkor nyitotta meg első külföldi üzletét - Londonban. Négy évvel később, a párizsi világkiállításon Vuittont kitüntetéssel jutalmazták innovatív termékeiért.
A századfordulón Louis Vuitton fia, Georges vette át a vállalat irányítását és folytatta apja sikereit. Az egyre népszerűbb, hosszútávú vonatutazások (Orient-Expressz, Transzszibéria vasút) résztvevői újabb és újabb kívánságokkal fordultak a céghez, amelyeket mindig igyekeztek is teljesíteni. A gondosan kidolgozott utazóládák külön rekeszekkel rendelkeztek az ágynemű, a napernyők, a cipők, sőt, még a szalmakalapok számára is. A Vuitton vállalkozás 1914-ben a Champs Elysées-n megnyitotta a világ akkori legnagyobb, utazási kellékeket forgalmazó áruházát, amely a már világméretűvé vált hálózat központja lett: a cégnek New York-ban, Nizzában, Bangkokban és Buenos Aires-ben is volt üzlete. A Vuitton név számos nagy jelentőségű eseménnyel összekapcsolódott: az első, 1907-es Peking-Párizs autóverseny öt résztvevője közül az egyiknek ők készítettek bőröndöket - természetesen vízhatlan kivitelben, hogy a folyókon való átkelések se jelentsenek problémát. Húsz évvel később Charles Lindbergh a Vuittonnál rendelt bőröndöket a hazaútra - a repülőt csak Párizsba jövet használta a rekord miatt, visszafelé a hajó mellett döntött.
